Gondoltam egyet, és írásban is nyomot hagyok. Nyomot, egy olyan témával kapcsolatban amiről nem hittem volna mondhatni sohasem, hogy az életem része lesz. 

Változással teli életem egyik legnagyobbja, hogy szeretek főzni-sütni. Ami azért nagy szó, mert míg otthon (családi házban éltem a mindennapjaimat, addig max. a mosogatás, vagy a krumpli puccolás miatt tévedtem a konyhába. Nem igen hittem, hogy a főzés, mint olyan és én még jóban lehetünk. Hát lettünk. 

Ez a blog azért íródik, hogy megosszam ötleteimet bizonyos ételekkel kapcsolatban, persze nem "oktató" jelleggel, max. segítő szándékkal. Mert igen is jó sütni-főzni! Úgy gondolom ez is egy művészet, hisz alapanyagok sokaságából alkotunk valami szép egészet, ami örömet okoz nekünk, és a velünk élőkkel. Félre értés ne essék volt már "elrontott" étel, ami a kezem közül került az asztalra, de hálisten abból volt kevesebb. :)

Gyerekként egy leves volt amit mindig, minden körülmények között megtudtam enni, a vasárnapi húsleves. Ezzel be is zárult a levesekhez fűzödő nem éppen tartalmas kapcsolatom. Ahogy felnőtté váltam és a mindennapjaimat a hideg ételek, szendvicsek üvezték, úgy esett le a tantusz, hogy a főtt-meleg ételnek azért mégiscsak van értelme. 

Ez a leves az első olyan leves, amit megcsináltam, magamnak. Örök kedvenc azóta is, sőt páromat bármikor le lehet kenyerezni ezzel a könnyű, de nagyon finom étellel. 

Ahogy én csinálom: 

Hozzávalók:

 - 1 fej közepes vöröshagyma

 - 10-12 gerezd fokhagyma (attól függ mekkorák, ha kicsik, akkor lehet több is)

 - kicsi olaj

 - fél literes főzőtejszín (én a legolcsóbbat veszem)

 - kb. fél liter húslevés lé (legegyszerűbb elkészítési módja: forró vízben feloldunk egy húsleveskockát)

 - levesgyöngy (elhagyható)

Elkészítése: 

Az egy fej vöröshagymát, miután kockákra vágjuk kevés olajon megdinszteljük. Figyelni kell rá, nehogy odakapjon. Amint eléggé megpuhult a vöröshagyma hozzáadjuk az összezúzott fokhagyma gerezdeket. Folyamatos kevergetés mellett kicsit dinszteljük azt is. Kicsi lisztet teszünk a megpuhított hagymákra, majd az egészet felöntjük a húsleveslével. Én úgy szoktam, hogy először egy merőkanállal rakok, majd utána, ha az roggyant egyet, utána öntöm fel az egésszel. Önmagában már ez is egy sűrű leves, kb. 5 perces főzés után adom hozzá a fél literes főzőtejszínt, és azzal is összefőzöm, a már kész levest. Botmixerrel össze lehet turmixolni, bár én nem szoktam, mert szeretjük a hagymát. :)

Elkészítési ideje, max.fél óra. 

Anyukám remélem, ezért büszke lesz rám. Mint írtam a levesekkel nem voltam annyira jóban  kamaszként. De ez a kapcsolat erős (pozitív) változáson megy keresztül. Megjegyzem ezt a levest tegnap csináltam életemben először, de nem utoljára. :)

Hozzávalók: 

 - 0,5 kg zöldborsó (én mirelitet használtam)

 - 1 kg-os leveszöldség csomag (sárgarépa [6 szál], fehérrépa[3 szál], zeller [1 kicsi fej], karalábé[ fél fej], 2 fej vörös hagyma, petrezselyemzöld)

 - 1 közepes fej krumpli

 - 2 db húsleves kocka

 - kis olaj

 - só, bors, majoránna

            Dara galuskához: 

                        - 1 tojás

                        - kicsi vegeta

                        - búzadara (max 1 evőkanál)

Elkészítése: 

A megtisztított zöldségeket felkarikázom (sárgarépa, fehérrépa) kevés olajon kicsit megpárolom. Kb. 10 percig néha meg-megkeverve hagyom, hogy a zöldségek az olajon "megérjenek". Ezután bele teszem a fazékba a többi hozzávalót (krumpli, zeller, karalábé, hagyma), felöntöm az egészet annyi vízzel, hogy ellepje a zöldségeket, majd beleteszem a levesbe a leveskockákat. Hagyom főni a levest, addig elkészítem a dara galuskának valót. 1 tojást vegetával izesítve felverek, majd szép lassan hozzáadok egy kis búzadarát. Nem kell túl sok, mert a dara idővel így is-úgy is megszívja magát. Se nem kemény, se nem folyós masszát kell elképzelni. Amíg fő a leves, addig ezt a masszát beteszem a hűtőbe. Amikor a zöldséges alapanyagok már kb. 20 perce főnnek, akkor rakom bele a levesbe a mirelit borsót, és a fűszereket, csipetnyi borsót, illetve majoránnát (pontos mennyiséget nem tudok, mert nem mértem, érzéssel adtam hozzá). Javaslom a kóstolgatást, főleg ha nagyobb mennyiséget készítünk. Amikor a zöldségek már szépen megpuhultak, én kihalásztam a hagymákat, a zellert, és a karalábét (de aki szereti hagyja benne), és egy teás kanál segítségével beleszaggattam a levesbe a galuskákat. Teáskanalas galuskából megfőve evőkanalas lesz. :)

Elkészítési idő: kb. egy óra. 

A sütik, bár édes szájúnak mondom magam ugyancsak eléggé távol álltak tőlem anno. Bár az első sütésemet, amit is 13-14 éves koromban követtem el Rákóczi túrossal éltem át. Emlékeim szerint nem volt rossz, bár a túró kicsit folyósra sikeredett. :)

Sütési próbálkozásaim későbbiekben kimerültek a linzerek, illetve hókiflik "gyártásában" családi-sátoros ünnepekkor, de újításokat nem igen vállaltam be. Na majd most. 

Az interneten találtam a következő receptet, ami mondhatni a világ legegyszerűbb kevert tészta alapja, hogy mit hozol ki belőle az már csak rajtad múlik. 

Hozzávalók: (bögre - 2,5dl)

 - 2 bögre liszt

 - 1 bögre tej

 - 1 tojás

 - 1 bögre cukor

 - 1 sütőpor

 - 0,5 bögre étolaj

Elkészítése: 

A cukrot és a tojást robotgéppel fel verjük, majd a sütőporos lisztet szépen lassan hozzáadjuk, ahogy a tejet és a tojást is. Nem kell megijedni eléggé sűrű massza fog összejönni az összetevőkből, az olajat én a legvégén teszem hozzá. Az alap ezzel kész is van. Ebbe az alapba lehet tenni: kakaót (én cukrozatlant szoktam) fahéjat, reszelt almát, vagy akár túrókrémet és túró rudit is. Ez az adag kb. másfél tepsi muffin-nak felel meg. Pontosan azért nem tudom, mert egy adagot muffin formában még nem sütöttem. A muffin tepsibe beletesszük a kis papír kosárkákat vagy kivajazzuk a mélyedéseket, és kb. feléig töltjük meg a masszával (ha túl töltjük, akkor a muffin kinövi a helyét). Körülbelül közepes hőfokon 20 percig sütjük. 

Az alaptészta ugyanaz, mint a muffin-nál volt. Mint ott is írtam, az alap masszából már úgy "varázsolsz", ahogy kedved tartja, végtelen lehetőséged van az alkotásra, íme további kettő lehetőség. Egy kicsit más végeredménnyel. 

Hozzávalók: 

 - 2 bögre liszt (2,5 dl-es bögre)

 - 1 bögre cukor

 - 1 bögre tej

 - 0,5 bögre olaj

 - 1 sütőpor

 - 1 tojás

 - 2 alma

 - kávés kanálnyi reszelt gyömbér

Az alapanyagokat összedolgozzuk robotgéppel. Megvan a sűrű alapmassza. Ebbe rakunk még 2-3 almát, amit ha jobban szeretnénk érezni az almát, akkor a nagy lyukú, ha csak az íz számít, akkor a kis lyukú reszelőn reszelünk le. Én mielőbb beletettem az almát a masszába, egy kicsit megszórtam fahéjjal. Ezután raktam bele a gyömbért, kicsit átkevertem a masszát, és sütőpapírral kibélelt magas falú tepsibe öntöttem azt, ugyanúgy közepes hőmérsékleten sütjük, körülbelül 30-40 perc. Tű (nálam villa) próbáig. A sütőpor miatt szépen megnő, belül pedig légies lesz a sütink, a gyömbér a fahéj pedig egy leírhatatlan pikáns ízt ad az egésznek.  

Alaptészta ugyanaz, de ezúton nem alma, hanem kimagozott cukorban és fahéjban kicsit "bepácolt" szilva kerül a masszába. Egyszerű, gyors, talán még olcsónak is mondható szilvás pite lesz belőle. Vigyázat, gyorsan elfogy. (nálunk legalább is...:)